Adatgyűjtés, bibliográfia, hivatkozások

Az adatgyűjtés folyamata

A tananyag nem tárgyalja a tudományos kutatás módszereit. Az egyes tudományágak sajátos kutatásmódszertannal rendelkeznek. A szakterületek kutatóinak munkái megtalálhatók az ajánlott irodalomban. Jelen írásban csak a szellemi munka könyvtári vonatkozásait tárgyaljuk.

Tudományos munka könyvtári háttér nélkül nem létezik. Többnyire olvasmányélményeink hatására keletkezik érdeklődés valamilyen téma iránt. Bármi más hatásra alakul ki bennünk egy hipotézis, meg kell tudnunk, hogy erről a témáról kik és mit írtak eddig? Saját megfigyeléseink, méréseink a már eddig írott eredményeket alátámasztják, esetleg az eredményeink közelebb jutnak a probléma megismerésében. Tudományos tevékenység az is, ha több kutató által írt eredményt összegezünk, elemzünk.

Első lépésként kézikönyvek lexikonok enciklopédiák segítségével pontosan határozzuk meg a kutatás tárgyát! Ismerjük meg a témakör legfontosabb adatait, szakkifejezéseit. Fel kell mérnünk milyen dokumentum típusban találhatunk irodalmat? Létezik-e a témának összefoglaló monografikus műve? Aktualitása miatt folyóiratokban lehet-e jellemzően irodalma? Írtak-e a témáról disszertációt, dolgozatot?  Ezután tudunk a katalógusok és bibliográfiák segítségével a témára vonatkozó szakirodalomról tájékozódni, adatot gyűjteni.

A kézikönyvekben jellemzően már találhattunk irodalomjegyzéket. Katalógusok és bibliográfiák segítségével további irodalmat keresünk. A talált szakirodalom szintén tartalmaz hivatkozásokat és témabibliográfiát. A katalógus és bibliográfiai tételeket feljegyezzük, és listánk alapján beszerezzük a dokumentumot. A dokumentum forrása jellemzően a könyvtár. A könyvtárak rendelkeznek a leggazdagabb szakirodalom gyűjteménnyel. Sok dokumentumot az interneten is csak könyvtári szolgáltatásként vehetünk igénybe. Ilyenek az előfizetett szakirodalmi adatbázisok.     

Az irodalomjegyzékekből a számunkra megfelelő mű adatait célszerű külön cédulákra írni. Így könnyen csoportosíthatjuk, pl. lelőhely, téma, vagy fontossági sorrend alapján. A cédulára minden adatot jegyezzünk fel, ami a mű azonosításához szükséges! A hiányos bibliográfiai adatok sok problémát okoznak. Ha pontatlanul írjuk a szerző nevét, nem találjuk meg a katalógusban. Nem mindegy, hogy a katalógusban Pszichológia, vagy Bevezetés a pszichológiába c. könyvet keresünk. Ha nem írtuk fel a folyóirat évfolyamát, számát, nem tudjuk a folyóirattárból kikérni. Ha nem jegyezzük fel a részdokumentum kezdő és utolsó oldalát, akkor könyvtárközi kérésünket nem teljesítik, vagy ami rosszabb megkapjuk a teljes dokumentum másolatát számlával együtt. Később, bibliográfia vagy hivatkozás készítéséhez is szükségünk lehet a pontos adatokra. Kellemetlen dolog a dolgozat beadási határidejének napján adatokért szaladgálni a könyvtárakba. (A keresett dokumentum aznap pont véletlenül úgysincs bent a könyvtárban.)

Akár magunk kerestünk irodalmat bibliográfiákból, akár másoktól (oktatótól) kapott irodalomjegyzékünk van, a könyvtári katalógusok és nyilvántartások alapján megkeressük a könyv lelőhelyét. Az a könyvtár, ahova beiratkoztunk, rendelkezik-e ezzel a dokumentummal? Ha igen, melyik részlegében tárolják és mi a raktári jelzete? Ha a könyvtárunk nem rendelkezik a dokumentummal, el kell dönteni, hogy fontos-e oly mértékben, hogy vállaljuk a könyvtárközi kölcsönzés költségeit. Ha igen, akkor online katalógusok és lelőhely jegyzékek segítségével kiderítjük, mely könyvtárban található meg az adott könyv, folyóirat, stb. A lelőhely adatait és raktári jelzetet felírjuk a cédulákra. Esetleg érdemes egy másik könyvtárba is beiratkozni. Előfordulhat, hogy a dokumentum nincs meg a könyvtárban, de elérhető hálózaton.

Célszerű néhány kulcsszót is írni a cédulára, ami jellemzi a témát, amihez gyűjtöttünk. Ennek segítségével csoportosíthatjuk az egyes feladatainkhoz szükséges irodalmat.

A cédulát a mű tanulmányozása után kiegészítjük jegyzeteinkkel. Vagy eleve megfelelő méretű lapra írjuk a könyv adatait, vagy összetűzzük a cédulát a feljegyzéseinket tartalmazó lapokkal.

Mit írjunk le jegyzeteléskor? A dokumentum mondanivalójának rövid, tömör összefoglalását. A szó szerint, vagy gondolatiságában idézendő mondatokat, adatokat a pontos oldalszám feltüntetésével. Véleményünket, hozzáfűznivalónkat.

A jegyzetelés újabb módszere a másolatkészítés. Itt a lényeget írószerrel kijelöljük, széljegyzeteket fűzünk a szöveghez. A módszer hátránya, hogy kimarad a munkafolyamatból egy fontos lépés a lényeg kiemelése és saját szavainkkal történő megfogalmazása, ami már önmagában tanulási folyamat. Elmarad a fogalmazási készségünk fejlesztése. Az eljárás költséges, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a jövőben a másolatok árába a szerzői jogdíj is beépül.

Ha megfelelő eszközzel és adatbázis építési gyakorlattal rendelkezünk, akkor a gyűjtött anyagból és jegyzeteinkből adatbázist is építhetünk. A célnak megfelelő szoftver lehet az általános célra készült Microsoft access vagy a kifejezetten erre a célra készült MicroISIS. Az adatbázisban minden adatelemet önálló mezőbe írjunk, és a terjedelmi adatokon kívül lehetőleg tegyük visszakereshetővé. Az eljárás szintén költséges, ma még nincs minden könyvtárban erre megfelelő hely. Előnye az eljárásnak, hogy az egyszer már megfogalmazott gondolatainkat szövegszerkesztő programba átemelhetjük. A bibliográfiai adatokat sem kell még egyszer újra leírni.

Bibliográfia

A gyűjtött és felhasznált szakirodalom jegyzékét értékelése és válogatása után rendszerezzük. Ez dolgozatunk témájának bibliográfiája. Fontos kiegészítője minden tudományos írásműnek, legyen az folyóiratcikk, diplomamunka, vagy akadémiai értekezés. Igényes munka esetén ezzel tarozunk az olvasóknak. (Emlékezzünk rá, hogy nekünk is nagy segítséget nyújtott az általunk olvasott irodalomhoz tartozó bibliográfia!) Leggyakoribb a betűrendi, tematikus vagy időrendi az elrendezés. Ez a dolgozat témájától és az irodalom összetételétől függ. A betűrendezés a szerző vezetékneve alapján történik. Ezt kiemeljük a szövegszerkesztő által biztosított lehetőségek (pl. félkövér, kiskapitális, aláhúzott, stb.) kihasználásával, és előrevetjük. Ezt vesszővel jelezzük. Pl. Shakespeare, William. Előfordul a szakirodalomban, hogy a szerző keresztnevét és a folyóirat nevét rövidítik. Ez csak akkor megengedett, ha az olvasóink feltételezhetően fel tudják oldani ezeket.

Hivatkozások

A dolgozat másik fontos kiegészítői a hivatkozás. Ha szó szerint, vagy tartalmilag  idézünk egy szerzőtől, ezt jelezni kell.. Az idézett mű bibliográfiai adatait, valamint a pontos oldalszámot, ahol a gondolat található, a jegyzetekben tüntetjük fel. Ez éppúgy, mint a bibliográfia, fontos lehet az olvasónk számára. Ezért is fontos a pontos oldalszám megadása, mert az olvasó így találja meg az eredeti szöveget. Ezentúl a hivatkozás etikai szempontból is fontos. Ha nem tüntetjük fel, hogy honnan, kitől idéztünk, akkor úgy tűnik, mintha mi írtuk volna. Ez már plágium, és következményei is lehetnek.

A dolgozat szövegében az idézett rész és ennek bibliográfiai adata közötti kapcsolatot jelölni kell. A bibliográfiai tételeket sorszámmal látjuk el. A szöveg közben ezt a sorszámot írjuk a megfelelő helyre vagy zárójelben, vagy felső index (sorszám¹) formában.

Használjuk a szövegszerkesztő program által biztosított ’beszúrás – hivatkozás – lábjegyzet’ menüpontot! Kiküszöbölhetjük a hibalehetőségeket. Változás esetén elkerülhetjük a manuális újra sorszámozást.

Napjainkban angol-szász hatásra elterjedt szokás a műre való hivatkozásnál a szerző nevét és a mű megjelenésének évét írni zárójelben a szöveg megfelelő helyére ^{(X,Y 1980)}. Ekkor a hivatkozások jegyzékét szerzői betűrend alapján rendezzük, és itt is a szerző neve után írjuk az évszámot. Ez az eljárás nem mindig alkalmazható. Nehéz így egy ókori szerzőre utalni. Ha egy modern szerzőnek adott évben több írása is megjelent, akkor még további megkülönböztető jelzést is kell alkalmazni. Sok folyóirat előírja szerzőinek, hogy melyik módszert válasszák

Jegyzetek

Az olyan gondolatokat, amelyek nem tartoznak szervesen dolgozatunk szövegéhez, de annak megértését segítik, a jegyzetekben tüntetjük fel. Ilyenek az esetleges magyarázatok, adat kiegészítések, összehasonlításra való utalások. Jegyzetek előfordulhatnak akár szépirodalmi művek esetében is. Formailag hasonlóan járunk el, mint a hivatkozásoknál. Indexszámmal összeköttetést teremtünk a fogalom és annak kiegészítése közt. Használjuk itt is a szövegszerkesztő lehetőségeit’

Formai követelmények:

A bibliográfia és hivatkozások adatait az előírásnak megfelelő sorrendben és formában kell leírni. Egy leírásból egyértelműen ki kell derülni annak, hogy a mű önálló mű, vagy részdokumentum?  A bibliográfiai hivatkozásokról formai követelményeiről szabvány¹ rendelkezik. Az egyes szakterületeken ettől néha eltérnek, de ez nem befolyásolhatja a visszakereshetőséget.

Önálló művek esetén a mű szerzője, címe, a kiadó neve és székhelye, valamint a kiadás éve sorszáma. Ez azért fontos, mert egy művet több kiadó is kiadhat. Ezek egymástól tipográfiailag eltérhetnek egymástól, és az egyes fejezetek valamint az idézett gondolatok oldalszámai nem egyeznek meg. Az új kiadás lehet bővített, javított, tehát nem egészen ugyanaz a mű. Ha egy mű egy sorozat tagja, akkor a sorozat címét is felírjuk.

Az ISBN (International Standard Book Number) vagy ISSN (International Standard Serial Number) egyértelműen azonosítja a művet. A szabvány szerint önálló művek esetén  kötelező, de a szakirodalomban még gyakran találkozunk a hiányával. Elhagyható.

Bibliográfiában a terjedelem adata nem kötelező, de fontos jellemző adat lehet. Hivatkozásjegyzékben pedig a pontos oldalszámot adjuk meg, ahonnan a gondolatot idéztük. Az oldalszám jelölésére a p. (pagina) nemzetközileg elfogadott rövidítést alkalmazzuk.

Példák:

Önálló mű

Többszerzős mű esetén a cím az első adat, és ezt követi a szerkesztő vagy más közreműködő neve.

Ha részdokumentumról van szó, akkor a szerző és cím után annak a dokumentumnak a címét és adatait írjuk, amely tartalmazza a részdokumentumot. Ezután a pontos oldalszámokat tüntetjük fel. A fődokumentum hányadik oldalától hányadik oldaláig tart az általunk leírt mű? A fődokumentum elé In: jelzést írunk. Régen az egyenlőségjel volt a szabványos. Még ma is előfordulhat.

Folyóiratok esetén az évfolyam és számozás után a megjelenés időpontját is feltüntetjük zárójelben. Idegen nyelvű folyóiratoknál a folyóirat nyelvének megfelelő évfolyamjelölést használjuk. (Vol. Bd. No. Stb.)

Ha a szövegben nem számozással indexeltünk, hanem szerző és évszámmal, akkor a jegyzékben a név után rögtön az évszámot írjuk.

 Nem hagyományos dokumentumok esetén a cím után fel kell tüntetni a dokumentum típusát is. Pl. hangfelvétel, videofelvétel, stb.

Számítógépes hálózaton elérhető elektronikus dokumentum esetén a pontos URL címet kell megadni. Itt fontos az idézés időpontja is, hiszen a dokumentumot időközben változtathatják.

Rádióban, televízióban elhangzott műsor, riport esetén a műsor adóját és az adás időpontját is fel kell tüntetni.

Ha ugyanezt a filmet nem a TV-ben láttuk, hanem az internetről töltöttük le, akkor ezeket a forrásadatokat tüntetjük fel.

Katalógus rekord – bibliográfiai tétel:

Ne tévesszük össze a katalógusban megjelenő rekordot a bibliográfiai formátummal! A katalógus tétel sok olyan adatot tartalmaz, ami a bibliográfiában felesleges és zavaró.

A fenti példában tárgyszavakat és ETO jelzeteket is találunk. Ezek a katalógusban való további keresést szolgálják. Raktári jelzetet is találunk, ami megtévesztő lehet, mert nem minden könyvtárban ugyanaz a jelzete egy könyvnek. A raktári jelzet mellett rekord sorszámot is látunk, aminek olvasó számára nincs funkciója, csak a könyvtáros munkáját segíti. A bibliográfia gyűjteménytől független. Formailag semmiképp nem megfelelő, ha automatikusan, szerkesztés nélkül másoljuk át a rekordot a katalógusból.

További dokumentumtípus leírására találunk példát az alábbi tananyagban.
Tóvári Judit: Hogyan készítsünk hivatkozást?

További útmutatók az interneten elérhető információk leírására az alábbi műben:
HARNACK, Andrew - KLEPPINGER, Eugene: Online! : A Reference Guide to Using Internet Sources. St. Martin : Bedford, updated 2003.

Az egyes folyóiratok saját szabályt írnak elő szerzőik számára.

 A bibliográfiai hivatkozások elkészítése. (A Fons c. folyóirat ajánlása)

Az egyes tudományterületek is előírhatnak saját szabályokat.

Az Irodalomtörténeti Közlemények címleírási és jegyzetelési alapelvei

Címleírás- és hivatkozástechnika az irodalomtörténetben

A nemzetközi gyakorlatban is több verzióval találkozhatunk. Az alábbiakban a Web of Science leírása és az EBSCO választható export formátumait mutatjuk be egy tanulmány példáján keresztül. A leírásokból egyértelműen kiderül a mű szerzője, címe ; a tartalmazó folyóirat adatai, valamint a szolgáltató adatbázis neve és a letöltés időpontja.

Figyelje meg az Ön által olvasott szakirodalomban milyen hivatkozási szokást követnek a szerzők!

A főiskolánkra beadott szakdolgozatok formai követelményeiről az alábbi oldalon olvashat:

Szakdolgozatokról

¹ MSz ISO 690 Bibliográfiai hivatkozások. Budapest : MSzH, 1990. 22 p.

©:Farkas Éva

2008.11.04.